Kölyökkori problémák

A leendő tulajdonos számára az első nehézséget általában a kölyök kiválasztása okozza. Helyes, ha már az alom megtekintése előtt eldöntjük, hogy a kiskutyát milyen célra kívánjuk megvásárolni és tartani (kedvtelésből, munkakutyának, esetleg kiállítási kutyának vagy továbbtenyésztési szándékkal). Elhatározásunkat közölnünk kell a tenyésztővel is, hiszen más elvárásokat támaszthatunk egy tenyésztésre szánt kutyával, mint egy családi kedvencként tartottal szemben, de ennek megfelelően a vételárban is eltérések lesznek. 

Célszerű az adásvétel tényéről, és a tenyésztő által vállalt szavatosságról (veleszületett, vagy csak később kiderülő rejtett betegségekre vonatkozó megjegyzésekkel kiegészített) adás-vételi szerződést készíteni. Vizsgáljuk meg a kiskutyát nem látható-e rajta valamilyen fejlődési rendellenesség (köldöksérv, farkasköröm, fogazatbeli eltérés, pontyhátúság, stb.) Gondoljunk arra, hogy ezek későbbi megszüntetése bizony pénzbe kerül vagy lehetetlen, így tárgyaljunk a vételárról. Kanokon mindenféleképpen kíséreljük meg a pici herék kitapintását a herezacskóban. Ha mindkét herét érezzük, megnyugodhatunk, ha nem, akkor beszéljük meg a tenyésztővel az eljárást arra az esetre, ha netán a kutya rejtett heréjű maradna, vagyis a két here nem szállna le négy hónapos korig a herezacskóba. 

Tájékozódjunk a tenyésztőnél végzett féreghajtások, oltások időpontjáról, és a használt gyógyszer és vakcina fajtájáról, és feltétlenül kérjük el az ezeket igazoló oltási könyvet.

Ugyancsak célszerű megtudakolni, hogy mi volt a kiskutyák megszokott étrendje, és ha mi mint új tulajdonosok úgy döntünk, hogy más fajta táppal szeretnénk táplálni a továbbiakban, rendkívül fontos, hogy az áttérés mindig fokozatos legyen. Ellenkező esetben enyhébb-komolyabb emésztési és bélproblémákkal számolhatunk. 

A kölyökkutya az elválasztáskor 1, maximum 2 védőoltással rendelkezik. Ez nem nyújt megfelelő védelmet a fertőző betegségek ellen, ezért szigorú rendszabályok betartására van szükség, ami azt jelenti, hogy a még oly annyira várt sétáltatásra várnunk kell. Az alapoltások beadatása után még további egy hét szükséges az alapimmunitás kialakulásáig. Ezen időszak alatt kerülni kell a kiskutya érintkezését más kutyákkal, sőt kutyák által gyakran látogatott helyre (utcára, kutyasétáltatóra) sem szabad őket vinni. Ha az alapimmunitás már biztosan kialakult, enyhíthetünk ezen a szigoron, és már vihetjük utcára a kölyköt, de továbbra is kerülni kell a kutyákkal való nyalakodást, és nem szabad engedni, hogy a kölyök más kutyák székletét szaglássza. A tenyésztőnél elkezdett féreghajtást kéthetente célszerű ismételnünk a 12 hetes kor eléréséig. A kiskutya a teljes immunitást a fertőző betegségek ellen az alapoltások megismétlése révén szerzi meg. Fontos, hogy csak akkor várhatunk az ismétlő oltástól is egy évre szóló védettséget, ha az utolsót a kiskutya három hónapos kora után kapta.

Ma már rendkívül sok fajta oltóanyag van forgalomban, az állatorvosok ezekből válogatva alakítják ki saját, legjobban bevált oltási programjukat, úgyhogy forduljunk bizalommal állatorvosunkhoz az oltások ügyében. Soha ne használjunk máshonnan kapott, bizonytalan eredetű, és valószínűleg nem szakszerűen tárolt, esetleg lejárt oltóanyagot. A védőoltás az állatorvos feladata! 

A kutyakölykök tejfogainak váltását szintén célszerű ellenőrizni. A metszőfogak váltódása általában 3,5 hónapos korban kezdődik. Figyeljük meg, hogy a maradó metszőfogak kitolták-e helyükről a tejfogakat, és nem azok mellett nőttek-e ki. Ha ilyen megmaradt tejfogat észlelünk, forduljunk állatorvoshoz. A maradó metszőfogak megjelenésekor szükséges a megfelelő harapás ellenőrzése is, ugyanis kisebb rendellenességek ilyenkor még fogszabályozással korrigálhatók. A szemfogak váltódása 5,5-6 hónapos korban történik, és itt ugyancsak előfordulhat a megmaradó tejfog, ami ha nem esik ki magától rövid időn belül, szintén ki kell húzatnunk az állatorvossal. Ellenőrizzük, hogy a fogazat komplett-e, vagyis a kutyának megvan-e minden foga. Különösen az alsó egyes előzápfog hiánya fordul elő gyakran. Ha ilyenkor a fogcsírát nem lehet röntgenfelvétellel kimutatni az állkapocscsontban, a foghiány miatt a kutya nem tenyészthető. 

Fontos dolog a kiskutya szőrzetének rendszeres ápolása is. Naponta keféljük át a szőrzetet, a fürdetéssel azonban óvatosan bánjunk. Kizárólag jó minőségű kutyasampont, vagy babasampont használjunk, az emberi használatra készült samponok nem megfelelőek, igen erősen szárítják a kutya bőrét és súlyos bőrgyulladást és egyéb elváltozásokat is okozhatnak. A samponos fürdetés gyakorisága ne haladja meg a nyolc hetet, hacsak valamilyen extra szennyeződés nem történik. Tiszta vízzel viszont bármilyen gyakran fürdethetjük a kutyát, de természetesen ilyenkor is ügyeljünk arra, hogy hűvös időjárás esetén a szőrzet teljes száradásáig meleg helyet biztosítsunk számára. Az átázott, vizes szőrzet nem nyújt megfelelő védelmet az időjárás viszontagságaival szemben.

Kölyökkutyákon gyakran észleljük a szemek fokozott váladékozását, a kötőhártyák kipirulását. Ez lehet egyszerű kötőhártya gyulladás, ami a porban játszadozó kiskutyák esetében igen gyakran kialakulhat, de lehet más szemészeti betegségek kísérő tünete is, ezért ilyen panasz esetén soha ne kezeljük magunk a kötőhártya gyulladásnak vélt elváltozást, hanem forduljunk állatorvoshoz. A kezeletlen, vagy rosszul kezelt betegségek egyes esetekben maradandó elváltozást is okozhatnak.

A kölyökkor azért nemcsak lehetséges problémákat jelent, hanem a kutyatartó számára a legvidámabb és a talán a legkedvesebb időszak. Az ezzel járó apróbb kellemetlenségekért és nehézségekért a kiskutya fejlődése, játékossága bőségesen kárpótol minden kutyatartót.